A múzeum főépülete

A Komárom és vidékének történelmi fejlődése az őskortól 1849-ig s a régió néprajzi jellegzetességei c. állandó kiállítás régészeti, történeti és néprajzi jellegű részekre tagolódik.

A régészeti kiállítás a régió területén előkerült leggazdagabb régészeti lelőhelyeket és azok legkiemelkedőbb leleteit mutatja be. A Duna mente nagyon gazdag régészeti emlékekben, amit az újkőkor, a réz- és a bronzkor emberének telephelyei és temetői bizonyítanak. A kiállításon bemutatott leletek nagy része az európai régészeti kutatás számára is nagy jelentőséggel bír, hozzájárul emberi múltunk jobb megismeréséhez. A bronzkorból (i. e. 1900-800) területünkön többek között a mészbetétes kultúra népének temetői kerültek elő Izsán és Paton. Több bronzkori temetőben harcos életmódra utalnak a különféle kardok, tőrök, csákányok és a harci balták. A vaskort régiónkban ugyancsak több temető képviseli, például Hetény községben. Itt tárták fel azt a gazdag leletanyagú kelta temetőt is, melynek az egyik sírjából előkerült, filigránnal díszített bronz karperec a múzeum egyik ékessége.

A keltákat meghódító rómaiak időszámításunk kezdetén terjesztették ki hatalmukat a mai Dunántúl területére, megalakítva ezzel Pannónia tartományt. Pannónia északi határa a Duna lett (limes), melynek mentén a rómaiak katonai táborokat és őrtornyokat építettek. Komárom közelében a Duna bal partján épült a mai Izsa község határában az a leányvári katonai tábor, melynek ásatója századunk elején Tóth-Kurucz János volt. Napjainkban a Nyitrai Régészeti Intézet munkatársai vallatják Leányvár (Celemantia) ősi maradványait. Múzeumunk római kori gyűjteménye a leggazdagabbak közé tartozik Szlovákia területén. Kiállításunkon e gazdag római múlttal ismerkedhet meg a látogató. A tárlókban szép kivitelű terra sigilláták, mécsesek, bronz ládikaveretek, bronz fibulák (ruhakapcsolótűk), faragott kőemlékek, stb. láthatók.

A Római Birodalom bukása után (i. sz. 4. sz.) a népvándorlás korát az avarok és a honfoglaló magyarok Kárpátmedencébe való betelepülése zárja (568-ban, ill. 896-ban). Az avarok nagy számban telepedtek le városunk területén, jelenleg 8 temetőjüket ismerjük. A kiállítás egyik terme a 8. századi hajógyári későavar temető gazdag lovassírjainak leletanyagával ismerteti meg a látogatót. Itt láthatók az aranyozott, bronzból öntött öv- és lószerszámveretek, fegyverek, agyagedények, melyek ma már a Kárpát-madencei avarság kiemelkedő leletei közé tartoznak. Itt hívjuk fel a figyelmet a sasmadárral és kereszttel díszített szép övveretre, a lószerszámdíszek közül a griff-fejre, valamint az oroszlános falerákra. Az egyik tárlóban veretekkel díszített avar fegyveröv rekonstrukciója látható. E gazdag avar nemesi középréteg jelenléte jelzi, hogy városunk területe; a 8. századi Avar Kaganátus egyik kiemelkedő központja lehetett.

A történeti kiállítás középkori munkaeszközök, fegyverek, pénzérmék segítségével mutatja be a történelmi Komárom vármegye székhelyének és vidékének életét, fejlődését a középkorban. A török hódítások idején a 16. században Komárom a Habsburg-birodalom fontos végvárává válik, melyet a törökök többször megostromolnak. A török szomszédságra és a vele vívott harcokra utalnak a kiállítás „török sátrában” elhelyezett korabeli török fegyverek, edények és pénzek, a Habsburg-ellenes felkelések helyi eseményeit idézik a kurucok kiállított fegyverei. Komárom kereskedelmének és kézműiparának felvirágzását a 18. században - főleg miután 1745-ben szabad királyi város lett - a céhes ipar tárgyi emlékei, a korabeli komáromi mesterek termékei szemléltetik. A kiállítás további tárgyegyüttese a Komáromnak az 1848/49-es magyar szabadságharcban betöltött dicső szerepére utal, amikor Klapka György tábornok parancsnokságával a szabadságharc utolsó bástyájaként, bizonyos feltételek mellett adta meg magát a túlerőben levő ostromló császári seregnek.

A néprajzi kiállítás anyagának zömét a vízimesterségeket bemutató tárgyak alkotják, mivel régiónk népéletében fontos szerepük volt s van a folyóknak, közülük is a legnagyobbnak - a Dunának. A Dunán egykor számos vízimalom működött, jelentős volt a halászat és az aranymosás, mely sok családnak a megélhetés szinte kizárólagos forrását jelentette. A tárlókban a halászok által használt szigonyok, hálók, bárka, halászkunyhó és egyéb halászszerszám tekinthető meg. A napjainkra már feledésbe merült aranymosó mesterséget idézik fel a mosópad és az aranymosáshoz szükséges többi tárgy. A gabona őrlésére századunk elején vízimalmok szolgáltak. Ezek egyik fajtájának, az ún. hajómalomnak kicsinyített mása is bemutatásra került. Egykor országos hírnévre tettek szert a komáromi szekeresgazdák. Szervezetük, mely részben a Dunán történő hajóvontatásból fejlődött ki, szinte katonai szervezet volt. Kiállításunkon megtekinthető ezüstlánccal és ezüstgombokkal ékesített ünnepi viseletük. Komáromban alakult ki a magyar festett bútorok egyik legkorábbi bútorkészítő központja is. Asztalosainak munkái külföldre is eljutottak. A kiállításon látható festett láda kelengyetartóként szolgált. A vidék díszítőművészetéből adnak ízelítőt a hetényi „toledó” hímzéssel és a martosi rátétes technikával készült terítők.

A néprajzi kiállítás zárórésze a jellegzetes martosi szobabelsőt mutatja be a kemencével, sarokpaddal, ággyal és a falra erősített festett tányérokkal. A martosi népviseletből a fiatal menyecske gazdagon díszített ruházata látható. Fején ún. tilángli kendő van, vállkendőjét a martosi viseletre jellemző tökmagdísz veszi körül.

A múzeum képtára az intézmény képzőművészeti gyűjteményének legkorábbi és legszebb műveit mutatja be a 18. századtól a 20. század elejéig.

A képtár külön egységeit képezik a 19. századi festészet e vidékről származó két kiemelkedő egyéniségének - Feszty Árpádnak és Komáromi Kacz Endrének művei.

A terem egyik főfalán látható Feszty Árpád Bánhidai csata c. nagyméretű (4,5 x 6 m) festménye, amely 1897 - 1898 között készült. A csatakép az Árpád vezér vezette magyar hadak összecsapását ábrázolja Szvätopluk morva fejedelem hadával. E mesterien megalkotott történelmi kompozíción kívül még néhány Feszty zsánerkép, portré és táji kompozíció van a múzeum gyűjteményében. Külön figyelmet érdemel a Jeruzsálem siratása c. festménye, amely 1898 körül készült.

Komáromi Kacz Endre meghatározó személyisége volt városunk kulturális életének századunk elején. A Duna Menti Múzeum gyűjteménye 14 festményét őrzi - portrékat, szobabelsőket, táji kompozíciókat. 1900 körül készült Jókai Mór portréja és a Fekete kalapos nő (a művész felesége, Kiss Sarolta festőművésznő) c. festménye. A vármegye megrendelésére festette meg a magyar történelem kiemelkedő személyiségének, II. Rákóczi Ferencnek portréját.

A képtárban számos szakrális tárgyú kép található, köztük a komáromi városbíró fogadalmi képe 1705-ből. Ez a gyűjtemény egyik legkorábbi alkotása. A vallási tárgyú képek között szerepel a múzeum egyik büszkesége, az északolasz iskolát jelző táblakép, a Madonna gyermekével, amely 1730 körül készülhetett.

A barokk festett városkép értékes példája Friedl Károly Földrengés c. nagyméretű (1,5 x 3 m) olajfestménye, amely az 1763. évi nagy komáromi földrengést ábrázolja.

A kiállítás további rendkívül értékes műtárgya F. X. Seegen osztrák barokk szobrász Keresztrefeszítés c. ólomból készült alkotása. Alkotója a szélesebb donneri művészkörhöz tartozott. A kisméretű, 1768. évvel datált kompozíció a megfeszített Krisztust ábrázolja a térdeplő Mária Magdolnával. E mű a barokk művészet jelentős tárgyi emlékei közé sorolható.

A portrék közül az 1750-ben készült Mária Terézia portré emelhető ki, amely a barokk festészet egyik remeke. Itt látható II. József portréja is királyi palástban. Erzsébet királynét ábrázolja Hans Skallitzky festménye 1879-ből. A múlt század közkedvelt képzőművészeti műfaját - a reprezentatív portrét - képviseli néhány jó,ódú polgárról készült festmény.

A következő egység már a századforduló festészetét mutatja be. Megjelennek a zsánerképek, az utcarészletek, a tájképek. Figyelmet érdemel Krizsán János Szobabelsője 1904-ből, Berkes Antal Budapesti utcája 1913-ból, valamint Ferenczy Károly századunk első éveiben készült képei.