A múzeum története

A 19. század második felének gazdasági fellendülése új utakat nyitott a kultúra és a tudomány fejlődése előtt Magyarországon. A 19. század elején létrehozott fővárosi központi múzeum - Magyar Nemzeti Múzeum - mellett a század második felében sorra alakultak a vidéki történeti egyletek, gyűjtemények és múzeumok.

Az első sikertelen múzeumalapítási kísérlet után a hetvenes évek elején, 1886-ban megalakult Komáromban a Komárom vármegyei és Komárom városi történeti és régészeti egylet. Megalakulásának kezdeti éveiben az egylet nagy lendülettel dolgozott. Gyűjtötte a megye monográfiájának megírásához szükséges adatokat, valamint a történeti és régészeti emlékeket. Ennek az egyletnek a gyűjteménye képezte a későbbi múzeum alapját.

A kezdeti évek nagy lendülete az 1890-es években alábbhagyott. Az egyletet 1900-ban újjászervezték és új nevet kapott: Komárom vármegyei és városi Múzeum-egyesület lett. Az egyesület tevékenységének magvát a gyűjtemény gyarapítása alkotta. Erre az egyesület megjavult anyagi helyzete és a gyűjtemény kezelésében bekövetkezett minőségi változás is lehetőséget nyújtott. A Történeti és Régészeti Egylet régiségtára helyett a Múzeum Egyesület 4 osztályt (régészeti, történeti, természetrajzi és néprajzi) hozott létre.

A komáromi múzeum életében fontos határkő volt 1911, amikor a városban működő három közművelődési intézmény: a Múzeum Egyesület, a Közművelődési Egyesület és a Vármegyei Könyvtár egyesült annak érdekében, hogy az így alakult erős szervevet eredményesebben szolgálhassa Komáromban és a megyében a kultúra ügyét. Az új szervezet neve Jókai Közművelődési- és Múzeum Egyesület lett. Az alapszabályzat értelmében az egyesület múzeumi régiségtárra, néprajzi tárra, képzőművészeti tárra oszlott.

Az évek folyamán felszaporodott gyűjtemény elhelyezése a helyhiánnyal küszködő egyesületnek állandó gondot okozott, így a gyűjteményt többször át kellett költöztetni. 1913-ban a múzeum és a könyvtár végleges elhelyezést nyert az újonnan épült Kultúrpalotában, melynek terveit a Jókai Egyesület megbízásából Hültl Dezső budapesti műegyetemi tanár, országos építési felügyelő készítette. Az I. világháború után az új államhatárok következtében 1919-től a Jókai Egyesület helyzete megváltozott: nemzetiségi kulturális egyesület lett, ehhez alakította új programját is, melynek keretében a múzeum háttérbe szorult.

A II. világháború után a múzeum életében új szakasz kezdődött, a hat évtizeden keresztül egyesületi kezelésben lévő múzeumot a Csehszlovák Köztársaság vette állami kezelésbe.

1948-ban a volt Jókai Egyesület székházában, a Kultúrpalotában járási múzeumot létesítettek, amelyet 1949-ben Duna Menti Múzeumnak neveztek el. Az ötvenes években újra megindult a múzeum tevékenysége, ám azt erősen gátolta egyrészt a szakemberhiány, másrészt a helyhiány is, mivel az épületben több intézményt is elhelyeztek. Az egyik legfontosabb feladat a régi gyűjtemény feldolgozása volt, mivel erről nem maradtak fenn pontos jegyzékek.

A múzeum fejlődésének következő szakasza az 1960 - 1967-es évekkel határolható be, amikor változott az intézmény minősítő besorolása a szlovákiai múzeumhálózaton belül, s módosult a gyűjtőterülete és szervezeti felépítése is.

1967-ben a Duna Menti Múzeum kezelésébe került a görögkeleti templom, amelyben megnyílt a múzeum állandó egyházművészeti kiállítása. 1968 után nagy változásokra került sor a múzeum életében. Ezekben az években a múzeumot bezárták és megkezdték az épület teljes felújítását. A felújított épületben, amely most már csak múzeumi célokra szolgált, 1970-ben nyitották meg az új állandó kiállítást.

1978-ban befejezték a múzeum részére a volt Zichy-palota (Klapka tér 9. sz. épület) emeleti részének átalakítását, így 1979-ben megnyílhatott a Délnyugat- Szlovákia munkásmozgalma c. állandó kiállítás, melynek helyén ma a Komárom 1849-1945 c. állandó kiállítás látható.

Komárom neves szülötte, Lehár Ferenc születésének 110. évfordulója alkalmából a Nádor utca 32. sz. alatti épületben a múzeum részére felszabadított további helyiségben 1980-ban nyílt meg a Lehár emlékkiállítás.

Az állandó kiállításokon kívül a múzeum évente több képzőművészeti és tematikus időszaki kiállításokat rendez.

1991-ben a múzeum kezelésébe került a komáromi erődrendszer felújított VI. bástyája, melyben a római kori faragott kőemlékeket bemutató kőtár létesült.