Martosi tájház

Martos község a Nyitra és Zsitva összefolyásánál fekszik 18 km-re Komáromtól. Földrajzi fekvése miatt eléggé el volt zárva a környező falvaktól. Többek között ez a tényező is közrejátszott abban, hogy Martoson a hagyományos népi kultúra számos eleme tovább fennmaradt, mint a környező helységekben. Ez a megállapítás a népi építészet területén is helytálló. A hetvenes évek elején a fennmaradt parasztházak közül a 101-es számút nyilvánították műemlékké, 1975-től pedig mint tájház várja a látogatókat.

A hagyományos háromosztatú parasztházat a mestergerenda tanúsága szerint 1871-ben építette Nagy István. A ház falait ún. fecskerakásos módszerrel rakták sár és szalma keverékből. Homlokzata vesszőfonással készült, tetejét nád fedi. Szobából, pitvarból és a belőle leválasztott konyharészből valamint kamrából állt. A kamrát még eredeti tulajdonosa szobává alakította. Ezekhez csatlakozik egy tárolóhelyiség (kamra) és istállórész. A látogatók az „első házat”, vagyis a tiszta szobát, a szabadkéményes konyhát és a „hátsó házat”, azaz hátsó szobát tekinthetik meg. Mindhárom helyiségben színgazdag eredeti martosi berendezés látható.